Energiatermelés és üvegházhatás (Extra)
Elméleti háttér
A légkörben lévő egyes gázok képesek arra, hogy az őket érő infravörös sugarakat elnyeljék, majd a tér bármely irányába újra infravörös sugarakat bocsássanak ki. Ezeket a gázokat nevezzük üvegházgázoknak, hatásukra az alsó légkör hőmérséklete növekszik. Az energiatermelés igen nagy mértékű szén-dioxid kibocsátással jár, ez azonban attól függ, milyen módon termeljük az elektromos energiát. A hőerőművek közül a széntüzelésű bocsátja ki a legtöbb szén-dioxidot, ennél valamivel kevesebbet bocsát ki az olaj-, még kevesebbet a földgáztüzelésű hőerőmű. Ehhez képest elenyésző az atomerőművek vagy a napelemek, vízerőművek, szélerőművek kibocsátása – ezeknél lényegében csak az erőmű alkatrészeinek gyártásakor kibocsátott szén-dioxiddal kell számolni. A biomassza tüzelésű erőműveket szén-dioxid-semleges erőműveknek is nevezik, mivel ezekben a növények, növényi maradványok égetése során közel annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit a növények elhasználtak a fotoszintézisükkor.
